Egy napsütötte délutánra beszéltük meg a találkozót Rozikával. A háromszoros édesanya és nagymama magas sziluettje már messziről kitűnik – csinos, fiatalos, látni, hogy ad magára. „Ötvenkét éves vagyok, van egy kicsi fiam és három még kisebb unokám. Strammul kell tartanom magam, hogy szaladni tudjak utánuk.” Az aktív életet élő sportos hölgy tavaly májusban még a csíksomlyói zarándokútra is elindult. „Rengeteg kegyelemben volt részem az 500 km alatt. Voltak könnyek örömből, bánatból, sőt lelki tisztulásból is. És nagyon sok ihlet ért.” A nevelőtanárból autodidakta művésszé avanzsált Rozika több Mária-utas élménybeszámolót tartott már, ami pedig alkotásait illeti, kedvenc témája az evangelizáció. A Világító üveg képek Facebook-oldalán megnézhetőek szó szerint ragyogó művei, alább pedig a hivatásának történetére derítünk fényt.

Ahogy beszélgetünk, enyhe tájszólásából hallani lévai származását, Rozália ugyanis korábban ott dolgozott nevelőtanárként. „Imádom a tehetséget: rajz, kézművesség, ének, sőt még a sport terén is. Válogatott röplabdás voltam, így szívesen oktattam testnevelést is. Szerettem a tanári hivatásom.”

Az élet azonban más irányba sodorta őt. Ma már a Szlovákiai Művészek Alkotó Szövetségében is elismert autodidakta művésznőként köszönthetjük. „Újra férjhez mentem, és két idősebb gyermekem után megszültem Hunort is, aki egy igazi áldás.

A katolikus hitközösség frontembere, állandó ministráns, és a Mária Rádió adásának megszólalója. Tizenéves kora ellenére, úgy tud nyilatkozni a hitről, ahogyan még a felnőttek közül is kevesen.”

Az áldások pedig tovább szóródtak a művésznőre, sőt jelenlegi munkája is a hitéből fakad. Ujján egy Lourdes-i gyűrű, fülbevalóján is keresztény tematika – ahogy beszélgetünk, sokszor elmélkedik az isteni gondviselés varázslatosságán. Szinte kérdeznem sem kell, belekezd élete történetébe. „Lányom, Panni üvegvitrázs szakon tanult, de végül más irányba ment el. Az üvegek viszont ott maradtak utána, én pedig csak takarítgattam és nézegettem őket. Amikor elkezdett érdekelni a szakma, Panni beavatott, hogyan és mivel kell vágni, roppantani, csiszolni.

Mire építkezni kezdtünk, már arról is volt sejtésem, hogyan kell fúgázni.

– emlékszik vissza mosolyogva. – Nálam semmi sem selejt, minden használhatót összegyűjtök, aztán húsos dobozokban tárolom őket. Mégis előfordult már, hogy elfogyott az üvegem, és idő szűke miatt az Ikeás polcaimat szedtem szét, hogy alapanyagot nyerjek.”

Maga a munka hátfájással és veszélyekkel is jár.

„Volt, hogy egy üveglap végigvágta a lábam, pedig először észre se vettem – épp hogy csak nem kellett összevarrni.

Hunor is gyakran van velem a dolgozószobában – én megrajzolom a széleket, összeroppantom az üveget, ő pedig kiragasztgatja csíktól csíkig, akár egy kifestőt. Gyakran ő ad a képeimnek címet: így született például a Fura falu. A kiállításokon el is várja, hogy említést tegyek róla és arról, amit hozzátett a művekhez.”

De vajon honnan is jött az ötlet, hogy a közönség elé vigye a mozaikokat? „Első képeimet saját örömömre, ajándékba készítettem, plusz a házunk szobáit díszítettem velük.” Ekkor elő is kerül a fényképgaléria, hogy lássam, amiről mesél. „Aztán amikor Dolán György festőművész meglátogatott minket, azonnal kijelentette, hogy közönség elé kell vinni az alkotásokat. Léván tartottuk meg az első kiállításomat 2016-ban a Reviczky-házban, melynek bátyám, Wirth Jenő az igazgatója. Ehhez ugyan vissza kellett kérnem az elajándékozott képeket is, de természetesen fokozatosan készítem helyettük újakat a tulajdonosaiknak, és valamit mindenképp javítok is rajtuk.”

Több százan vettek részt Rozika első kiállítás-megnyitóján, nagy rácsodálkozással, szeretettel és elismeréssel fogadták debütálását. Dr. Szilas László, a Rendvédelem Alapítvány elnöke olyannyira értékesnek tartotta a munkáit, hogy elkezdte a következő kiállításhelyszíneket intézni. „Laci csupa szív, szókimondó úr. Nagyon kedveljük és kölcsönösen segítjük egymást.” A vándorkiállítás így Vác, Miskolc, Székesfehérvár, Dunaszerdahely, Nagymegyer, Párkány városaiban egyaránt egy-egy hónapot töltött – sőt a budapesti Duna Palotába is eljutott.

A legnagyobb tárlat az észak-komáromi Limes Galériában 43 képpel került a nyilvánosság elé. „Az első gondolatom, ahogy beléptem a terembe az volt, hogy kéne oda egy kereszt, aztán Virágsugárút néven készítettem egy pünkösdi rózsát is.” Nem minden kiállítás szervezése volt azonban bonyodalommentes. „Az esztergomi dzsámiba például Laci meghívta a török nagykövetet is.

Persze amikor kiderült, hogy keresztény a tematika, a teljes portfóliót leszedették.

Egyébként nem is bántam, mivel az egésznek a sava-borsa pont a szentképek jelenléte. A Jóisten végül jól elrendezte a dolgot, és a ferences gimnáziumban, valamint az arra épülő templomban installáltuk újra a tárlatot.”

Rozikát a 2019-es évre Párkányba, Tapolcára, Szímőre és a füleki várba is meghívták. Utóbbi kiállítására pedig a királyhelmeci múzeumigazgató is felfigyelt, így a keleti végekre is eljutottak művei. Sajnos azonban a vírus közbeszólt és a márciusi tárlatot pár nap után bezárták. „Kelet-Szlovákia valami csoda. Szerencsére szeptemberig maradhatott a kiállítás, így végül sokan látták és szerették. De volt egy Győrbe tervezett áprilisi kiállításom is, ami nem jött létre. A jelenlegi helyzet rendkívüli módon gátol minket, minden művész gondolkodik. A Jóisten kihívásokat ad az utunkba, de nem adjuk fel, reménykedünk, imádkozunk, és várjuk az új lehetőségeket.”

Építkezési polisztirén felhasználásában és csendéletek megalkotásában is gondolkodik, de nem csak etéren hódol kreativitásának. „Évekig varrtam ruhákat – a képekbe is itt-ott beletoldok egy csipkét például. Ma pedig a varrónő elkészíti a báli ruháimat és én kidekorálom, Valacsay Olgi barátnőm pedig filcből és gyöngyökből már nem egy darabhoz készített kiegészítőket – az egyediségeket ki is állítja.” Ekkor ismét megmutatja, miről is van szó.

„Olyan ő nekem, mint a lelki társam.

Olyannyira, hogy Két lélek, egy út címmel együtt turnézott kettőnk tárlata: az Ékes jelek és a Fényszilánkok.”

Rozika bármilyen alkalomra szívesen készít ajándékot, a megrendelésre készített alkotásokat viszont nem muszáj elvinni. „Bár ilyen még nem fordult elő, pedig sokszor fájó szívvel adom oda a végeredményt.” Ezen kívül jótékonysági tervei is vannak. „Szeretnék a Teréz anya Óvodának egy képet készíteni, valamint a Mária Rádió részére árverésbe bocsájtani egy művet. A komáromi öregotthon lakóit pedig szeretném karácsonyig meglepni egy megvilágított üvegképpel, mely a tornateremből kialakított kápolnát díszítené.” A művésznő beszerzett festőállványokat is, így immáron akár mobilis kiállításokat is létre tud hozni.

Most, hogy őszi, behúzódós idők járnak, Rozika számára ez a kibontakozás időszakát jelenti. „Amióta a legkisebb unokám is megszületett, elfoglaltabb lettem. A nyári szünidőben nem igen volt időm alkotni, pedig nagyon sok tervem van. És ha a Jóisten megáld egészséggel az alkotóképességem is felzárkózik.”

Csodás fényáradatú kiállításával legközelebb Gútán, a Chic by Urene szalonban találkozhatunk.