Korán kelés, készülődés, rohanás, ücsörgés, stressz, koncentráció, megint rohanás, házimunka, főzés, gyerekek, és már vége is a napnak… Mikor van lehetőséged elcsendesedni? A tested átmozgatni, esetleg picit lazítani? Vagy csak figyelni magadra néhány percig, ami alatt nem a fodrász szalont, vagy egy csevegést értek a barátokkal. Hanem úgy igazán MAGADRA koncentrálni. Nem kell, hogy csak monoton feladatokból álljon a nap, beleférhet egy kis énidő is… mert szükséged van rá és megérdemled! Balogh Kingával sokadik limonádénk mellett beszélgettünk a jógáról, a meditációról, a testtartás javításáról.

Nyolcosztályos gimnáziumi múltunk alatt végigkísért minket a sport, szakkörökre, versenyekre jártunk szüntelenül, így Kingánál nem volt kérdés, hogy főiskolai tanulmányait is ez irányba viszi tovább. Nyitrán végzett testnevelés-magyar szakon, a jóga iránt pedig 6 évvel ezelőtt kezdett érdeklődni. „Mindig szerettem sportolni, de valami hiányzott. Az egész napos nyüzsgés után éreztem, hogy szükségem van az elcsendesedésre, a gondolatok letisztítására, hogy kicsit elengedjem mindazt, amin egész nap pörgök. A jóga által elfárad kicsit a test, így az elme is elenged olyan plusz gondolatokat, amire nincs szüksége: a félelmeket, negatív izgalmat és csak a nyugodt csend marad. Elmélyülési lehetőséget ad és olyankor jön rá az ember, hogy mik az igazán fontos dolgok. A túlgondolások, feszültségek leomlanak. Nem csak a stresszoldás, de egy-egy megoldás megtalálása is gördülékenyebben működik.”

Kinga kihangsúlyozza, hogy a légzés figyelése, beállítása lehetőséget ad arra, hogy az óra alatt kizárólag magunkra figyeljünk. Ne csak felületesen, de egész mélyen felfedezzük, milyen visszajelzéseket ad a testünk. Fájnak-e bizonyos mozdulatok? Változott-e az állapotunk az előző gyakorláshoz képest, és ha igen, mi lehet ennek az oka? „A problémamegoldás első lépése, hogy felismerjük, hogy gond van. A testünk márpedig mindig jelez. Ha már érzem, hogy túlnőnek rajtam a mindennapi feladatok, vagy csak kicsit enerváltabbnak érzem magam, végzek egy 60-90 perces gyakorlást és a végére nem csak testileg, de szellemileg is új erőre kapok.”

Kinga Budapesten a Mandala Jógastúdióban 4 éve jógaoktatói képesítést szerzett, a fókuszba pedig a testtartásjavítást és gerincjógát szeretné helyezni. „Mialatt tanítottam, megfigyeltem, hogy a gerincproblémák egyre gyakrabban és egyre több gyermeknél már kiskorban jelentkeznek. Éppen ezért ennek szellemében igyekeztem a tornaórák egy részét már az alapiskolásoknak is úgy felépíteni, hogy legyen benne mobilizáció, testtartásjavító gyakorlatok és végül relaxáció is.” De vajon egy gyereket le lehet-e kötni jógával? Kingának ezzel meglepő tapasztalata van.

„Nagyon érdekes, de nem nevették el sem a gyakorlást, sem a relaxációt. Persze voltak kuncogások, de az természetesen belefér egy új mozgásforma bevezetésénél.

Arra kértem őket, hogy akitől a jóga egy kicsit távolabb áll, az is próbálja ki, így saját véleményt alkothat majd. Ha nagyon nem megy nekik, akkor pedig pihenjenek a talajon, majd csatlakozzanak be újra. A relaxációnál szintén. Sokaknak (felnőttek közül is) gondot okoz ellazultan, csendben befelé figyelni néhány percig. Ezt is tanulni kell. Néhány gyereknél láttam, hogy elsőre nem is sikerült, de türelmesen megvárták a végét. Akinek viszont sikerült picit elcsendesedni, hatalmas eredmények születtek. Arról számoltak be másnap, hogy halkabban kommunikáltak, türelmesebben folytatták a napjukat a jógát és relaxációt követően. Persze a gyermeki csevegés, bolondozás megmaradt, mégis nyugodtabbnak érezték magukat.  Éppen az ilyen eredmények miatt érzem, hogy az efféle mozgásra már fiatal korban nem csak testnek, de a léleknek is szüksége van.”

Kinga pedagógiai képesítését kihasználva szakköröket szeretne indítani a környék iskoláiban az egyéni foglalkozások mellett, és a 61 minute chill szlogen értelmében mindenkinek azt nyújtani, amire szüksége van – egy kis minőségi énidőt.

A testtartás hibái és az ebből adódó kellemetlenségek generációs problémának számítanak és a kor előrehaladtával ez csak még rosszabb lesz. Ülünk az autóban, az irodában, a TV előtt, nincs már annyi fizikai időtöltés a napunkba kódolva, az izmok lerövidülnek, a gerinc, a derék és a vállöv az ülés által több terhelésnek van kitéve. „A testünk mozgásra lett teremtve. A hosszú állás/ülés/fekvés/járás megterheli. Ezeknek a kombinációja lenne ideális. Gondolj csak bele, 8 óra munka alatt óránként fel kéne állni, járni egyet és kompenzálni az ülő helyzetet, utána pedig legalább 20 perc célzott átmozgatásra, esetleg úszásra lenne szüksége a testnek. Ebbe sajnos a séta nem számít bele. Azt kell tudatosítani, hogy az ülőmunka során a gerincet egy adott helyzetben tartjuk folyamatosan. Az izmok egyáltalán nem mozognak, letapadnak a csonthoz, nem kapnak friss vért, tápanyagot, oxigént,

olyan mintha fojtogatnánk az izmot. Küzd ugyan, de nem kap levegőt és egy idő után jelentkezik a fájdalom.”

Ha viszont ennek a tartásnak a kompenzációját elvégezzük, ha csak egy részére odafigyelünk és beépítjük a napi rutinunkban, testünk tovább egészséges és mobilis marad. Ne feledjük, a gerinc a test tartóoszlopa, melyre támaszkodni szeretnénk egy életen át!

_{Fotók: Michelberger Róbert}