A népzene ma is ott él a lelkünkben. Magyarországon egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a hagyományok őrzésére, és mindez kezd átterjedni a Felvidékre is.
„Az emberek lassan kezdenek „visszafelé is gondolkodni”, keresik a gyökereiket. Egyre kevésbé akarnak egy olyan világot utánozni, ami nem az övék” – mondja Korpás Éva, aki december 11-én mutatta be legújabb albumát, Fecském címmel. A lemezbemutató koncertre a Komáromi Jókai Színházban került sor, egy különleges zenei élményt volt. (A népdalénekessel december elején beszélgettünk)

A Fecském című albumunk némileg eltér az előzőektől – felel kérdésemre. – Most is a népdal áll a középpontban, ezeket azonban dzsessz hangszerelés jellemzi, ugyanakkor feltűnnek a pop és a kortárs komolyzene elemei is. Lényegében a zenészek különböző műfajokban való jártassága adja meg az új CD, így a lemezbemutató koncert ízét is. Alig várjuk, hogy a kezünkben tarthassuk munkánk gyümölcsét. Szeretettel várunk mindenkit a koncertre, hogy együtt örüljön velünk!

Mennyi idő alatt állt össze a CD anyaga?
Csaknem két évig dolgoztunk rajta. Persze, ennél a műfajnál nem is lehet megtenni, hogy reggeltől estig csak ezzel foglalkozzunk. Rengeteg apróságra próbáltunk odafigyelni – aminek az lett a vége, hogy állandóan újítottunk valamit. Madarász András (billentyűs-gitáros) a dalok zenei anyagának fő megálmodója, és az utómunkálatokkal is ő foglalkozott. A CD és az előadás további közreműködői: Sipos Dávid – szaxofon, Lelkes Tibor – nagybőgő, Varjú Attila – dob, Madarász Veronika – zongora. Fontos szempont volt, hogy minden hangszert egyszerre vegyünk fel. Más érződik, ha egyedül énekelek a fülkében, mintha egymásra támaszkodva alkotunk meg valamit. A népzenéhez hasonlóan a hanganyagban is akkor van igazán élet, ha maga a hangszerek és az ének feljátszása egy időben történik. Ami a zenekart illeti, alapvetően már tíz éve ugyanazokkal dolgozom együtt. Számomra fontos, hogy a közvetlen környezetemben tiszteljék, amit képviselek.

Melyik műfaj a legkedveltebb számodra?
A legtöbben gyerekprogramjaimról ismernek, ez az egyik fő profilom. Nem véletlen, hiszen ez a tanítói pályámmal is összefügg. Mindig szerettem gyerekekkel foglalkozni. A népdal mellett azonban szeretek „kirándulni” más műfajokba is. Zsapka Attila például három éve keresett fel a Szécsi est gondolatával. Újdonság volt egy ilyen szerepet felvállalni, és nem voltam benne biztos, hogy menni fog. Most viszont már nagyon élvezem Domján Edit és Harangozó Teri dalait énekelni, mert érdekesebbé teszik a tevékenységemet.

Megzenésített versek is színesítik a palettád…
Igen, ebben a zenekari projektben, amely szintén gyerekeknek szól, Malek Andrea is közreműködött. Ez is egy új színfoltot jelent az életemben. Igazság szerint a gyerekeim által kerültem közel a gyerekirodalomhoz. Pici koruk óta a mindennapjaink részét képezték a versek, mesék olvasása, később pedig a szavalóversenyekre való felkészülés. Rengeteg művet olvasunk és tanulunk meg együtt. Ha pedig megtetszik egy vers, sokszor eljátszom a gondolattal, de jó is lenne egy dallam is hozzá.

Hogyan, mikor kapsz új ihletet a munkádhoz?
Érdekes, de vezetés közben tudok a legjobban kikapcsolódni és gyakorolni, illetve gondolkodni az új dallamokon. Az eszembe jutott dallamsorokat pedig rögtön fel is veszem, nehogy elfelejtsem.

Hogyan néz ki egy napod?
Szabadúszóként tevékenykedem, magam osztom be a teendőimet. Elsősorban a két gyermekemhez igazítom a napom, így például rendszeresen korán kelek. Ezt leszámítva azonban nincs megszokott „menetrendem”. Valószínűleg nehezen is szoknám meg, ha újra egy mások által meghatározott rendszerben kéne élnem.

A gyermekeidet is érdekli a népzene? Lehetséges, hogy felnőve majd folytatják ezt a pályát?
Lili és Áron akarva-akaratlanul ebben a közegben nőttek fel, részt vettek táborainkban és nagyon sok mindent kipróbáltak. Lili sokáig táncolt, közben ritmikus sportgimnasztikára is beiratkozott. Jelenleg épp Mexikóban tartózkodik, egy cserediák program keretén belül. Áron pedig hegedül, és nemrég „kapott rá” a népzenére. A hegedülést főleg táborokban, és az édesapjától tanulta meg. Múltkor például este tízkor vette elő a hegedűjét, mert épp egy kalotaszegi legényest volt kedve játszani. Úgy gondolom, hogy mindig népzenekedvelők maradnak, de valószínűleg nem ebből fognak élni. Tudják, mennyire nehéz a művészi pálya, hiába vannak tisztában az előnyeivel is.

Éneket is tanítasz. Ennek ellenére szükséged van olykor szakember tanácsára?
Néha én is nehézségbe ütközöm. Ilyenkor elgondolkodom: milyen jó lenne valakit megkérdezni, valakitől tanácsot kérni! Úgyhogy megeshet, hogy bizonyos nüansznyi problémákkal egyszer tanárhoz fordulok majd. A népdaléneklést autodidakta módon sajátítottam el, viszont volt két énektanár, akik rövidebb ideig besegítettek. Hozzájuk hasonlóan próbálok én is valami hasznosat továbbadni a tanítványaimnak. A gyerekeimmel e téren sosem kellett kötelező szinten foglalkoznom, mivel nálunk központi helyet foglal el a zene. Egyébként nagyon jó hangjuk van, koncerteken is szoktak velem énekelni. Pár gyerek van, akivel még foglalkozom. Köztük van a keresztlányom, Réka is, akire nagyon büszke vagyok. Ő az, aki a családból igazán tovább viszi az énekesi pályát.

A gyermekeid is járnak veled fellépni, turnézni?
Turnézni sajnos nem tudom magammal vinni őket, de a koncertjeimre rendszeresen eljárnak, sokszor csak nézőként persze. Lili nagyon nagy támaszom, úgyhogy hiányzik a jelenléte most, hogy Mexikóban van. Sokat jelent a számomra, hogy maximálisan átéli velem az egyes előadásokat, nézőként is. Tisztán érzem a bíztatását és a szeretetét.

Külföldre is vitt már a karriered…
Ennek a pályának az egyik előnye, hogy az ember bejárhatja a világot. Több mint tíz éve volt szerencsém a Tükrös zenekarral meglátogatni az ausztráliai magyar közönséget, és ez év februárjában szintén kijutottam egy hónapra. Ezen kívül Amerika- és Európa-szerte is részt vehettem fesztiválokon, rendezvényeken, például Németországban, Franciaországban, stb. Bárhova szívesen megyek, ahol kíváncsiak a munkásságomra.

Milyen terveid vannak a 2016-os évre?
Párhuzamosan szerepeltetjük a gyerek és a felnőtt előadásokat. Sokszor nehéz váltanom egyik napról a másikra az egyes programstílusok között. Ilyenkor kell egy kis idő, hogy átszellemüljek, és ezt egyedül, magamban tudom leginkább megtenni. Fejben át kell lendülnöm a következő feladatra és folyamatosan összpontosítanom kell a következő kihívás felé. Ez teszi érdekessé az életemet – ez életet.