Anna – Nem nem című száma augusztus 21-én debütált

Kissé borús időben, ám annál derűsebb kedvvel ültünk le a Klapka térre Holczhei Annával, hogy átbeszéljük első saját dalát. A cserfes fiatal anyuka, széles mosollyal és még több humoros anekdotával mesélt énekesi pályafutásáról, amiben volt már Megasztár, X-faktor, Rapartoar, gyerekkori zeneszerzés, családi fellépés, gimis énekkarozás, sok szólózás, Locomotiv Revival Band… míg végül e dal meg nem koronázta zene iránti szenvedélyét. Íme, ANNA története!

Anna mindig is énekelt és a táncot is imádta. A zenei vonal édesapjától, míg a táncos vonal egykor balettos édesanyjától ered. Volt zongorázás a zene suliban és családi négyszólamú éneklés a karácsonyfa mellett, tiniként pedig a Rapartoar csapatában a szélesebb közönség is meghallhatta, Anna torkából hogyan Száll a hír a Felvidéken. Egyszer az It’s right nevű tehetségkutatón is indultak a csapattal az A38 hajón, de ahogy a Megasztáron és az X-faktorokon szólóban, úgy itt is csupán egy fordulón jutottak tovább. „Nem voltak nagy elvárásaim, mindig annak örültem, ami megadatott, úgyhogy különösebben csalódott sem voltam. Csupán annyit hiányoltam a két neves show válogatóján, hogy nem volt zsűri, így nem kaptam konkrét visszajelzést legalább egy nagy előadóművésztől. Ráadásul a bemutatkozásnál nagyképűnek tartottam, hogy

minden áron különlegességeket kellett volna hangoztatnom magamról… Szerintem azt méltassa más, ha úgy van!”

Pár évvel később aztán Anna belecsöppent egy olyan közegbe, ahol az élő zene új élményként toppant az életébe. A Locomotiv Revival Bandről van szó, ami 10 éve robbant be és vált azóta is szerves szereplőjévé a környék szórakoztató eseményeinek. „Pár évig csak csápoló rajongó voltam, eleinte nem tartottam az én világomnak ezt a stílust, azonban ahogy elkezdtem megismerni és magaménak érezni a dalokat, abszolút élveztem később a színpadot is.

Isteni jó és nagyon nagy dolog számomra apukámmal, a kongás-énekes Árpival egy színpadon állni.

Örök és maradandó élmény egymás támaszaként élvezni a muzsikálást. Minden alkalommal úgy éreztem, mintha bulizni mennénk, s a terhességemig rendszeresen koncerteztem is a csapattal.”  

A zenekar kapcsán megszólalt Holczhei Árpád, Anna édesapja is, aki zongorával kezdett, de nem ebben lelte meg örömét. „Mivel nem volt zongoránk, mindig másokhoz kellett mennem gyakorolni, az új darabok is csak akkor váltak könnyeddé, amikor már a fülemben volt. A dob viszont annál inkább érdekelt. A szabadtéri majálisok során fellépő zenekarok dobosait figyelve autodidakta módon kezdtem el a hangszeren játszani az akkori Mariánum Alfa zenekarában, ötödikes koromban.” Később a Gimnázium Hungarikumban, majd a Komáromi Dixieland Band tagjai közt ütötte a ritmust, utóbbiban pedig az éneklésbe is belefogott – a Komáromi Jókai Színház több zenés darabjában is közreműködve – ám a színfalak mögött maradva. Az LGT dalokat játszó zenekarban pedig kongázó-perkás és vokálos irányba tolódott tevékenysége. „Az Ausztriában, Magyarországon és a szlovák fővárosban élő tagjaink limitálták a próbák számát, így a számokkal gyakran újra és újra meg kellett birkózni.

A zenekari tagok emberi oldala és Anna lányom csatlakozása aztán új löketet adott – mégis csak az ember lánya jelenti a legnagyobb pluszt.”

A Selye Gimi biológia-kémia tanárja sosem akart a zene irányába ennél jobban eltolódni, a természettudományos tanári pálya teljes mértékben kielégíti. „Lányom zenei pályafutását viszont mindig is érdeklődve figyeltem és drukkoltam neki. Tetszik a rapp-gyanús stílus, amit művel, főleg a dallamosabb részek, amiben

érvényesülhet a dögös hangja, a finomabb és érző lelkülete és nőiessége egyaránt.”

Anna hobbiként és stresszoldóként máig a zenét veszi elő. „Ha bármi bajom van, az éneklés segít, mert a jó és a rossz érzéseket egyaránt ki tudom adni magamból és ez felszabadít. Whitney Houston a kedvencem és nem kizárt, hogy a jövőben elkezdek majd ráállni arra is, hogy a magas hangokhoz szükséges technikát is elsajátítsam.”

A komáromi származású producernek, Csonka Andreasnak viszont így is nagyon tetszett, amit hallott Annából a közösségi médiában. „Nagyon régóta figyeltem Anna videóit, és hallottam korábban őt különböző dalokban refrént énekelni, de

úgy gondoltam, neki saját dal kell! Láttam benne azt, ami ehhez a hivatáshoz kell, ez a lány maga a zene.

Büszke vagyok rá, hogy profin dolgozott a stúdiózás alatt, és a forgatás is úgy ment, mintha már a századik klipje lenne. Ráadásul két nap alatt kétezres nézettséget nem igazán szokott elérni senki.” Így hát Andreas segítő kezet nyújtott és továbbra sincs megállás, már a következő dalon dolgoznak. A 3Stars ugyanis teljes körű produceri es menedzsment hátteret biztosít Annának mindehhez. „Sok ígéretet kaptam az évek alatt, hogy majd valaki lekísér, vagy felveszünk együtt egy számot, de nem igazán valósult meg egyik sem – meséli Anna. Ezért is volt hatalmas meglepetés számomra Andreas felkérése. Azt pedig nem is reméltem, hogy ilyen ügyesen és gyorsan megvalósul a projekt.”

Pár nappal a megkeresés után már érkezett is az alap és a szöveg. Ráadásul Andreas pontosan ráérzett, Annának mire van szüksége. „Örök hálám üldözni fogja Andreast. Főleg, amikor jeleztem, hogy szeretnék rappelni is, aminek részéről sem volt akadálya. A stúdiózások alkalmával tapasztalhattam meg igazán, micsoda komoly művész és tehetség ez a srác. Hogy mennyi stílus jól áll neki, és ha ő azt állítja, hogy jó vagyok, az jelent is valamit – legalábbis nekem nagyon sokat számít.

Hogy belőlem zsigerből jön a zene? Akkor ezt tényleg elhihetem?” – az eufórikus élményt Anna örömteli hanggal meséli.

„Andreas annyira jól magyarázott, mit és hogyan csináljak, én pedig ahhoz képest, hogy 18 éves korom óta nem jártam stúdióban, szerinte nagyon jól teljesítettem a feladatot. Nem csoda, hiszen végre úgy és azt énekelhettem, ahogy és amit szeretek, és ami én vagyok.”https://www.youtube.com/embed/_X4naA0ExX4?feature=oembed

A projektet egy profi videó klip leforgatásával koronázták meg. „Kábé 50x kellett végigénekelni a dalt, mindig más kameraállásból, tehát jól elfáradtam a végére, de abszolút megérte.” Gútán egy garázsban, majd a Vág-parton, a fekete és a fehér, a sötétség és a fény kontrasztjával nyomatékosították a szám mondandóját. „A gödörből a cél felé kell haladni és én haladok is! Mert mindig van kiút – még ha a Vág-partra is vezet, a szúnyogok közé 40 fokba.” – viccelődik az énekesnő.

Andreas szerint fontos büszkének lennünk minden felvidéki előadóra! „Én hiszek bennük, ez a hivatásom. Megtalálni azokat, akik nem maradhatnak a kis szobában, a tükör előtt… Ezért vagyok én és ezért van a 3Stars is!”

És a végére Anna dalszerző pályafutásáról is előkerült egy story… Gyerekkori barátnőjével, Viola Adrikával 10 évesen kazettára rögzítették első számukat:

Mini csajszik vedd fel a táncot,
tedd fel a lemezt, hogy járjon,
mindig is én vagyok a legjobb,
engem választott a rock’n’roll!

„Még Adrika lagziján is elénekeltük a slágert, miközben a mikrofonba kiabáltuk: aki tudja a szöveget, nyomja velünk! Mintha bárki is ismerné…” – ahogy elképzelem a sztárfellépést, nem csak ő, de én is könnyesre nevetem magam. „Gergő, a gyermekem az első, így is fogok élni mindig, az ének pedig egy másfajta szerelem. Sehol nem érzem olyan jól magam, mint a zenében. Persze vannak álmaim, mindig az életem része volt a zene és megtalálom hozzá az utat akkor is, ha csak a szobában karaokezok. És ha nekem ennyi jutott, én már ettől is boldog vagyok!”

ANNA szerint NEM, Andreas szerint IGEN!