Szeptember elejétől új vígjáték sorozatot sugároz a Markíza. Az Atletiko Cvernofka című sorozatot kifejezetten televíziós a csatorna készíttette – méghozzá a komáromi Molnár Csabát kérték fel rendezőnek.

Hogyan kerültél a Markíza látókörébe?
Úgy tudom, megkérdezték a tanáromat, kiket ajánlana egy humoros sorozat megrendezéséhez. Több oldalról lecsekkoltak, mivel Szlovákiában különleges tulajdonságnak számít, ha valaki ért a humorhoz. Az előzetes alkotásaim pedig bizonyították, hogy nem kell félni a munkámtól. Az, hogy kinek milyen a nemzetisége, az a szlovák művészvilágban egyáltalán nem számít. A film- és a televíziós iparban találkoznak a nemzetiségek, sokat dolgoznak együtt cseh rendezőkkel, vagy magyar színészekkel, mint például Varga Anikó, Robo Jakab, Nádasdi Peti vagy Benkő Géza. A sóbiznisz területén is lassan természetessé válik a nemzetek keveredése. Kifejezetten azért (is) szeretik a magyarokat, mert egy kicsit mások vagyunk.

A sorozat egy professzionális együttműködés eredménye, nagy szerepet kapott melletted például Matuš Libovič kreatív producer is.
Komoly költségvetésű és súlyú sorozatról beszélünk, Libovič jelenléte pedig afféle biztosíték volt: kaptam egy tapasztalt társat magam mellé. Előzőleg már rendeztem ezt-azt – most azonban egy saját sorozaton dolgozhattam. Mindez kihívást, új feladatot jelentett a számomra. Senki sem mondta meg, mit tehetek vagy mit sem, szabad kezet kaptam. Még a szereposztásban is kikérték a véleményem. Persze, a TV-nek megvannak a saját szempontjai, például hogy melyik színész népszerű és vonzó jelenleg a nézők számára. Nem robbanhattam be nagy arccal – inkább óvatosan tapogatóztam, mit engedhetek meg magamnak, hogyan hozzuk össze a kétféle véleményt.

Az Atletiko Cvernofka Szlovákia legjobb és egyben a legrosszabb futballcsapata. (Nevének jelentése: Atletiko – mint foci+férfiak, Cvernofka – mint textilgyár, ahol a nők/nejeik dolgoznak). A játékosok ugyan nem annyira tehetségesek, de annál viccesebbek. Lényeg, hogy legyen ebéd és folyjon a sör. A komikus jelenetekben a lusta focisták parádés szereposztásban mutatják be mindennapi életüket – és a móka csak akkor indul be igazán, amikor a csapat tulajdonosának neje próbálja meg átmeneti tulajdonosként gatyába rázni a sokadik ligás focistákat.

Mitől más egy tv-sorozat rendezése, mint az eddigi munkáid?
A legnagyobb különbség számomra a képi megfogalmazásban ragadható meg leginkább. Amit pl. egy játékfilmben hosszú perceken keresztül eljátszik egy színész (éppen szomorú), azt egy sorozatban egyszerűen kijelenti: „Olyan szomorú
vagyok!” Egy sorozatban rengeteget beszélnek! Ugyanakkor érdekes volt megtapasztalni, hogy a látszólag kötött szituációk mögött mekkora alkotási szabadság rejtőzik. Azaz mind a színészek, mind én használhattuk a fantáziánk, a kreativitásunk. Természetesen, csak az adott keretek között – hiszen nem alakulhatott ki káosz! Ezért kellettek az olyan tapasztalt személyek, mint például Matus Libovič. Az egész forgatási folyamat nagyon komoly munka, és kiváló kísérletezési lehetőség volt a számomra. Egyfajta ugródeszka: bővült a kapcsolati hálóm, és úgy érzem, ilyen intenzív forgatási tapasztalat után elbírnék egy filmmel is.

Lesz folytatás?
Ez attól is függ, mekkora lesz a nézettség. A forgatás kellemes hangulatban zajlott. Úgy érzem, a Markíza is elégedett a munkámmal és remélhetőleg a jövőben is számolnak velem. Egyébként  elég kritikus vagyok magammal szemben, ezért látom a hibáim. Természetesen a negatív kritikát is meg kell szokni, mivel mindenben van egy kis igazság.  Az internetes kommentviharokat viszont nem szívlelem: itt követhetetlen az igazság és a hazugság, sosem tudod, ki áll egy-egy vélemény mögött.

Az egyetem elvégzése óta (2014) számos munkafolyamatban megfordultál már. Készítettél reklámokat, digitális animációkat, voltál rendezőasszisztens egész estés filmek forgatásain, imázsfilmet rendeztél a Csallóköznek…
És még az egyetem előtt alapítottam egy filmes-videós céget a barátaimmal. Jól működött, azonban rá kellett jönnöm: sokkal kevésbé lehet a szakmára figyelni, ha cégvezetési problémákkal is szembe kell nézni. Ezért célként tűztem ki, hogy ne a saját cégemben rendezzek, vágjak, és még ezer dolgot csináljak, hanem rendezőként szerezzek munkát. Szakadékszerűen jöttek az ugrások, de végigjártam a szamárlétra fokait, a kávéfőző asszisztenstől kezdve a cégvezetőn át, hogy megközelítsem a filmipart. Már annyiszor abba hagyhattam volna, de ehhez kitartás kell. Cél, tudás, alázat, kitartás, szerencse – ezek azok a kulcsfontosságú dolgok, amelyek előre visznek az életben.

És hogy vajon ki az a világon, akivel legszívesebb dolgoznál együtt?
Bill Murray! Nagyon szeretem a cinikus, ironikus humorát, szívesen megnézném őt móka közben. De persze inkább csak a poén kedvéért forgatnék pont vele. Rengeteg személy van a világon, akivel kapcsolatban hálás lennék az együttműködésnek.

Fényképek: Új Szó-Somogyi Tibor, Markíza