Április 3-án indult el a XIII. Komáromi Egyetemi Napok rendezvénysorozata. Ízelítőként bemutatjuk a hétfői nap egyik előadását, melyet a hétfő délelőtti órákban a Selye János Egyetem Konferencia-központjában tartottak. Egy igazán lelkes és energikus lány motivációs előadásáról számolunk be, aki Robotlánynak nevezte el magát.
Már első ránézésre is látszott a lányon, hogy sugárzik, pedig a nadrág alatt egy műláb alakját lehetett felfedezni. A magyarországi Lukoviczki Réka három éve szenvedett autóbalesetet, melyben elvesztette a bal lábát.
Réka előadását úgy kezdte, az adaptív tulajdonságunk az, mely velünk született képességként egész életünk során lehetővé teszi alkalmazkodásunkat bármilyen élethelyzethez. Legyen szó akármilyen problémáról, egészségügyi, kapcsolatbéli, családi gondokról, a saját problémánkat csak mi magunk tudjuk megoldani. „Nem a legnagyobb kutya kapja a legnagyobb csontot, hanem a legadaptívabb az, amelyik végül győzedelmeskedik.” Réka a rehabilitációja során rengeteget tanult és elkezdte önmagát kívülről figyelni – azt tanácsolja mindenkinek, hogy az élet más nehéz helyzeteiben is próbáljunk meg magunkra kívülről tekinteni, mivel rendezői szemszögből sokkal jobban észrevehetjük a saját hibáinkat is és felülemelkedhetünk a gondokon.
Réka kénytelen volt hosszú hetekig az idősek térdpanaszai közepette minden negatív történetet végighallgatni, míg nem azt mondta: „Örüljenek neki, hogy önöknek legalább mindkét térdük meg van.” Réka mikor megkapta első műlábát, azt gondolta, Dart Waderként mindenre képes lesz majd vele, de tévedett. Még egy jedi-tanoncnak sem érezhette magát. „A kezdeti nehézségek után már a világ legmagasabb csúcstechnológiájával készült műlábán élhetek, melyben az elektronikus térdízület lehetővé teszi, hogy több tempóban is közlekedjek.”
Réka mindig is pörgős lány volt, az az igazi mintalány, aki jól tanul, HÖK-özik, sportol, táncol és mindenben részt vesz. „A csapongó életmódomat egy szempillantás alatt megváltoztatta a sors, egyszerűen megfontoltabb lettem. Hiába is keresném a bűnöst, haraggal és büntetéssel nem megyek semmire. Elkezdtem hát a fájdalmamat, és csalódottságomat naplóban vezetni, melyet később felváltotta a blog, ma pedig már a saját könyvemen dolgozom. Ha pedig befejezem az egyetemet, formatervező mérnökként segíthetek majd a sorstársaimnak műprotézist gyártani. Kijelenthetem, az életem újra teljes.”
Az egyetemi napok első napján máris egy olyan előadásból töltekezhetünk, mely megmutatja: Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.