Csak nézem a sommeliert és csodálkozom. Hallgatom, ahogy kifinomult szaglásával elképesztő ízeket és illatokat érez. Az aranysárgától egészen a vérvörös színekig mindenféle árnyalatban pompáznak az alkoholos nedűk. Laikusként vajmi keveset fogok fel az egészből. Egy idegen univerzumba, a bor világába csöppentem.
Jómagam borkultúrája eddig annyiban kimerült, hogy már nem egyetemista módjára az alsó polcokról válogatok. Immáron elmerészkedek az 1000 forint feletti termékskálához is. Na de hogy több tízezer forintos italokat kóstoljak, sosem gondoltam volna.
Már maga a gyümölcs egy csoda. A szőlő ugyanis képes reprodukálni szinte bármilyen növény ízvilágát – hangzik el az általam újabban látogatott borkóstolókon. Így már értem, miért lehet a trópusi gyümölcsöktől kezdve a különböző fűszernövényeken át akár zöldségek lenyomatát is felfedezni benne. Fokozatosan elválnak az ízek, s ha olajos marad a pohár széle, az bizony a minőségi bort jelzi. Lassacskán így már kikristályosodik az árkülönbség miértje is.
Az ételek összetételét tanulmányozni és ahhoz megfelelő bort választani rengeteg tanulás és tapasztalás kérdése. A sommelier ezen kombinatorika mestere. Egy jó sommelier fejleszti szaglását és bejárja az egyes borvidékeket. Ennek köszönhetően élből észleli az eltéréseket, a jellegzetes vonásokat.
Az ízlések és pofonok az elsődleges döntőbírák. Ízlik vagy nem ízlik – ez az alapszabály. Savasság és tannintartalom? A szakértelem ezen részéhez nem csak lelkesedés, de kifinomultság és érzék is szükségeltetik.
És hogy szinte bármilyen tiszta borból lehet úgymond jót csinálni, ha megfelelő étellel kínáljuk? Saját bőrömön tapasztaltam. Van, amelyik kecskesajttal ízletesebb, míg más fajtánál például a rukkola hozza ki annak varázsát. Mindenesetre ebben is hallgatok a sommelier ajánlására.
Újabb információ, mellyel először szembesülök.
Ezen tudnivalók mentén tovább csigázódik az érdeklődésem. Egy mesebeli világ kapujában állok. A hobbi borkedvelők és a profi italszakértők eszmecseréjét csendben figyelem. Lágy csuklómozgással levegőztetem öblös poharam tartalmát. Sorra kortyolgatom az egyes programok különleges főszereplőit.
A száraz bor, mely nincs telenyomva kilónyi cukorral, kevésbé ízletesnek hathat. Végiggondolva azonban olykor egy zeller, egy mangó, vagy egy zsálya hatására emlékeztető ingert, már értem miért nem az édes íz a lényeg. Sokkal izgalmasabb, amikor egy körte vagy épp egy birs ízvilágának felismerése hasít át az agyamon.
A borozás kultuszát a minőségi beszélgetések és a tapasztalatok megosztása adja. Egyelőre a háttérből, de nagyon élvezem a légkört. Hiszen lehet az ember akár borszakértő, akár csupán borkedvelő, ízélményeket okozni és átélni az egyik legnagyobb boldogságforrás.