Tisza az új Balaton
Nádszigetek, tündérrózsa tenger, csend és nyugalom. Kedves emberek, nagytudású túravezetők, ízes beszéd, filléres belépők. Érdemes a Tisza-tóba fektetni – így is, meg úgy is. Energiát, figyelmet, meg pénzt is. Olyan élővilága van Hortobágynak, melyről tanulmányt írhatunk. Kezdve azzal, milyen imitt amott némi hangzavart csempészni a tiszafüredi berkekbe.
Tavaly a fejembe vettem, hogy hagyjuk már a Balatont, nézzünk meg egy új régiót. Magával ragadott a Tisza-tavi miliő, pedig elsőre “csupán” egy pár napos csónakázós és fürdős élmény jutott. Meg persze olyan halétkek, melyeket máig nyálcsorgatva emlegetek. Ha valaki akkor azt mondja, egy év alatt egy tucatszor jövök vissza, el nem hiszem. Beleszerettem – akkor még csak a Tiszába. Azóta pedig csak gyűlnek az okok, hogy a régiót töviről hegyire bejárjam.
A nyugalom szigete a Tisza nekem.
Tiszafüred és az üdülőövezet. Egy ház, melynek teraszán állva sem fűnyíróbúgást, de még csaholó kutyákat sem hallani. Pláne nem robogó autókat. Csak a csendet némi macskanyávogással fűszerezve. Naplemente a Holt-Tisza erdejének lombkoronái felett. Miközben halászok siklanak némán a vízen. Olyan, mint egy festmény.
Csónakban ülve számtalan vízi útvonal vezet. Nádak közti rally, lombkoronák szegélyezte alagút. Ha alacsony a vízállás, le le ér a csónak alja. Vagy épp a sulyom tekeredik rá a motorra, lapátra.
De mit sem számít, ha közben megnyugszik a lelked, s egyben szárnyal a madárvilággal. Egyik oldalon szürke gémek, amott kéken világító jégmadár. Személyes kedvencem pedig a szárcsa, nem vitás. Úgy billegeti fejét ütemesen előre hátra, mintha folyton bulizna.
A Tisza mentén még a szitakötő is új értelmezést nyer. Kékek, zöldek, rózsaszínűek. Olyanok, mint a pillangók. Zöld sulyomhalom, sárga vízitöktenger, fehér tündérrózsakert.
Mind gyönyörű és mind hatalmas oázisként lepi el a nyugodt vízfelszínt.
Csak a csendet és a vízen siklás halk neszét hallani.
Pukkan a dugó, megtelnek az előkelő túrabiztos műanyagpoharak, lecsúszik néhány szem szőlő. Gombászni is lehetne az imitt-amott felbukkanó fehéres és barnás termések közt.
A társaság folyton változik, a hangulat stabil.
Nekem a Tisza
Tanösvények itt is, ott is. Kilátók a vizen és a szárazföldön, piknik bárhol. Fahidakon át, lehullott faleveleken lépkedni, majd hintázni egy tisztáson. Pákászok kalandos útvonalát bejárni, s ehhez ismét csónakba szállni.
Gumicsizmát húzni és kötéllel magunkat a túlpartra átküzdeni. Az se baj, ha reccsen a fa alattunk, vagy taccsan a vízbe a lábunk, esetleg elcsúszva a sárban a nádba esünk. Élmény minden lépés!
Őszi séta gumicsizmában. 
Vihar utáni csendélet. 
Húzd magad kötélen… 
…vagy húzzanak az erősek. 
Piknik bárhol, bármikor.
Kiérve a nyílt vízre újabb csónakokba botlani, evezős útvonalakat felfedezni, melyek csak arra várnak, hogy megtöltsük élettel. Motorhang nélkül hallgatni a természetet, amit persze jóízű kacagásaink foszlányai rendre megtörnek.
A Poroszlóról megközelíthető tanösvényt körülvevő vízfelszínen a napfényt megcsillanni látni. Kár is fotózni, csak a szem adja vissza igazán a ragyogást. Ismét csónakra pattanva megérkezni a következő mólóhoz – megszámolni sem tudom, hány féle fajta vízi járművet próbáltam ki egy év alatt.
Tisza-tavi tanösvény 
Tanösvény és sárban dagonyázás. 
Hintázás a réten. 
Csónakázás a csendéletbe. 
Kilátó a Tisza-tóra.
Memóriajátékot játszani, keresztrejtvényt fejteni, még magasabb kilátóra mászni, a nádas susogását hallgatni, a pókhálókon megcsillanó esőcseppek gyönyörű rendezett mintázatát újraértelmezni.
Elnyalni egy bajnok fagyit, grillezni a kertben, rottyantani egy füstös bográcsételt. Feküdni a fűben, sétálni a naplementében. Harcsapaprikást kapros túrógombóccal enni, mellé haltepertőt majszolni. A helyi sörfőzdében megpihenni. Kajakos nyári táborba csöppenni, hortobágyi madárkórházba látogatni és ott sérült szárnyasokat megmenteni látni. A kilenclyukú hídon észrevétlenül átsiklani, de festményen azt annál inkább csodálni. A csónak orrában ülni és lebegni. Állni a töltésen és mosolyogva koccintani. Régi barátokat fogadni és újakat megismerni. Családi összejövetelt szervezni és lélekszakadva bringázni. Nagyokat sétálni és sárban dagonyázni. Vizi kilátótoronyig evezni és onnan jó messzire elnézni.
Ábrándozni az élet nagy dolgain és gondolatban ide költözni. Nekem ezt jelenti a Tisza.
