A düsseldorfi Prowein kiállítás kánaánja a FOMO netovábbja
Düsseldorf a nemzetközi italkiállításával számomra a leszakadó derék helyszíne, amit már mosollyal az arcomon tűrök harmadik éve. 9 éve hagytam fel a vendéglátással, de ha itt-ott befigyel egy lehetőség, élvezettel bevállalom. Mondhatni, van az a pénz. Meg hát Prowein mintha már nem telhetne el nélkülem. Az újdonsült szervezőbrigádnak ráadásul ezúttal mi adjuk a tanácsokat. És fájdalmas hát, talpak, ide vagy oda, érezhető, hogy megbecsülnek, és elégedettek a munkánkkal. Ez pedig többet ér minden nehézségnél.
Az első év repülős élménye után idén már másodszor merészkedünk autóval e távoli desztináció helyszínére. Ennek is megvan az előnye. A mikroalvás veszélye az éjszakai eseménytelen autópályán nem tartozik ezek közé. A tetemes borkészlet hazaszállítása viszont annál inkább. 16 óra vezetés a 23-ból oda-vissza – ennyi jut nekem idén.
S ha már embert – nem hogy nőt – próbáló a legyűrt kilométerek mennyisége, legalább azzal haknizhatok, mekkora arc vagyok nő létemre. Utastársam pedig úgy forgatja a lapokat, hogy ő bizony hozott saját sofőrt magának.
Azt hiszem erre mondják, hogy win-win.
Frankfurtban megállunk egy sétára, ha már erre járunk. Remegve mozog lábunk alatt a sétahíd, messziről figyeljük a felhőkarcolókat, és gondolatban veszünk egy lakást a Majna-parton. Valljuk be, sokunknak nem jut egyébként eszébe német városokat kitűzni turisztadesztinációi élére. Ha viszont az embert erre sodorja a munkalét, érdemes egy-egy útba eső várossal kivételt tenni. Regensburg is így kerül terítékre, az óvárosban elfogyasztott, számomra értelmezhetetlen leberkäse-vel együtt, majd szemrevételezve a német Donau-t újból útra is keltünk.
Düsseldorf a metropolis, a Proweinnal megkoronázva
Sok jó kritikával illetve. Lehet fetrengeni a Rajna-menti réten, így a Duna-Rajna-Majna hármas meglátogatása bevégeztetett. Nyugodtan elbóbiskolhatunk a morajló nép zajára, és ne lepődjünk meg akkor sem, ha arra ébredünk, hogy egy anyaszült meztelen hölgy tüntetően éppen velünk szemben vonul.
Hát ilyen Düsserldorf, ahol random kedd este olyannyira tömve van a város, hogy bárki kedvet kap egy szórakozós éjszakához. Ahol a Schumacher bisztróban összegyűlik a Prowein kiállítóinak apraja nagyja.
Egy kiadós csülköt is eloszt a csapat. De a legközpontibb hely bizony a Karlsplatz. A piacon az éj leple alatt ínyenc sushi-szettet, osztrigát és wokot osztanak, na meg töltik a jobbnál jobb borokat – ha még nem untuk volna meg az ingyen nedüt a nap folyamán.
Tobzódnak a fiatalok, német szóból hallani a legtöbbet. Feltételezhető, hogy nem csak az italkiállítás miatti turisták hada lepi el ilyenkor a teret? Hajnalra megtelnek a piac külső padjai is, egyre jobban fogynak a sörök is, s minduntalan izgalmasabb témák ütik fel köztünk a fejüket.
Szállás tekintetében egyébként érdemes fél évre legalább előre foglalni, mert a Prowein idején harcolni kell a fekvőhelyért. Az ismerőseink nagy részének már így is csak Duisburgban jutott fedél. Mindeközben mi Düsseldorf szélén egy erdő mélyén csíptünk el egy ajánlatot. A háziak benti dohányzós szokása mondjuk elvesz az élményből, de a közeli Knillmann Étterem fogásai kárpótolnak mindenért. Ropognak a talpunk alatt a lehullott falevelek, fáradtan bár, de két korty pezsgő után pedig csak úgy visz a lendület.
A világ italai egy helyen a Prowein kiállításon
Ha érezted már a FOMO szelét, akkor itt hatványozott szintre emelkedik az élmény. 17 pavilonig számlálják a kiállítótermeket, melyek hatalmas teret felölelnek. Órákig tart eljutni egyikből a másikba, és végigjárni őket. Az élelmesebbek rollerrel veszik be mindet. S ha kóstolgatnál is viszonylag sok helyen, akkor érdemes a köpőcsésze használatát bevetned.
Még a Wines of Hungary standjának portékáit is nehéz végigkóstolni. Előző években is csak akkor mentem közel s távol kortyolni, ha volt, aki kísért, és mondta merre van az arra. A tavalyi csapattal még egy jó kis gintonic túrára is beneveztem, és csencselésre is indultunk pár üveg borral valami keményebb szerzemények reményében.
Látva az országokra bontott kínálatot, a bőség zavara helyett egy másik kifejezést kell kitalálni. A spanyoloknak például egy teljes pavilonja épül fel rendszeresen az eseményre. A világ összes szesze a minőség képviseletében egy helyen.
S tavaly bizony még Kylie Minogue is személyesen tiszteletét tette, pici rózsaszín kosztümjében.
A város egyébként tematikus programokat szervez az italos rendezvényre, így az “egyszerű pórnép fogyasztóknak” szól a hosszú hétvége első fele. Vasárnaptól keddig pedig a gyártóké, beszállítóké, üzleti partnereké a főszerep. Az új ügyfelek szerzése mellett a meglévő nemzetközi együttműködések ekkor úgymond arcot kapnak. Persze jönnek kóstolgatni a legkülönbözőbb nációk is megannyian, és kecsegtető kontaktcserék is köttetnek – kiegészítő bájcsevejjel egy-egy dél-kóreai, japán, vagy amerikai gyümölcsöző kapcsolatteremtéshez.
Hogy jövök mindehhez én, a mindenes?
Hát úgy, hogy az elmúlt évek tapasztalata alapján egy sommelier keze alá is tudok alkalomadtán dolgozni. Most pedig kiderült, igény esetén kávét is gombnyomásra tudok főzni. Vagy borkoktélt keverni – amit persze elfelejtek megkóstolni.
Tavaly saját szakáccsal rendelkeztünk a Prowein előző csapatába, akinek gourmet falatai után mind a 10 ujjunkat megnyaltuk. Ráadásul az előkészületekben is masszívan kivettük a részünk. Az idei évben pedig kávé és “satöbbi”-felelős lettem. “Nem akarsz nálunk üzletvezető lenni?” – merül fel a kérdés a legújabb ideiglenes “főnökömtől”. “Ó jaj, hízelgő a felkérés, de ezt ti sem akarjátok, higgyetek nekem!”
Csak azért vagyok ilyen lelkes és kedves ugyebár, mert látom a fényt az alagút végén. Minden nap ezt csinálni, az nem nekem való, elég volt 9 évig. Bevallom, kicsit már derogál a vendéglátózás, pedig ha azt veszem, miért is?
Kezembe nyomnak lépten nyomon egy pohár pezsgőt, mindenkinek van egy kedves szava hozzám. Egy karnyújtásnyira tőlem a felvidéki csapat kacsingat rám, s lopva a finger food-ok között is tobzódhatok.
Mondjuk a kiöntők nyáltól fodrozódó tartalmát kiüríteni nem csinál túl nagy gusztust, de aki pénzt akar keresni, az ezen felül tud emelkedni. Ha viszont a lépésszámlálót megfigyelem, nem csoda, hogy első este rögtön megjegyzem:
“Szóljatok rám majd jövőre, hogy amúgy nem akarok jönni, mert fájni fog mindenem” – zeng a fájdalomtól eltorzult hangom kétségbeesetten. Aztán fordul a kocka, és úgy érzem, amennyire körbebókol mindenki, ez a pár nap akármennyire leszív, az aksijaimat annyira fel is tölti.
Útmutatás közben begyűjtöm a szennyest, de mindenek felett az életmentő kávékat osztogatva mentem meg a magyar népet. Próbálnám az elkészítési módokat is személyre szabottan megjegyezni, de feladom, hiszen könnyen össze lehet az arcokat keverni.
Búcsúzáskor aztán a raptorok, a keselyűk és a cápák hada a Prowein italai körül ádázul köröz.
Nem győzik felpakolni a táskáikat a megmaradt, kidobásra váró adagok közt. Jómagam is utálom a pazarlást, a kihajigált üvegek élesen csörömpölő hangjánál már csak a szanaszéjjel repkedő szilánkok a rosszabbak. Próbálok hát kellemesebb dolgokra koncentrálni, egy korty pezsgővel öblíteni.
Aztán egy-egy nagy ölelés bezsebelésére is benevezek a borászoktól, megbeszélve, hogy ne csak Düsseldorfban lehessen összefutni legközelebb.
Nagy köszönetük jeleként pár üveg borral kedveskednek a három napos ellátást értékelendő, s a telefonszámcsere sem marad el az esetleges jövőbeni együttműködések átbeszéléséhez. Mert ebben a körben akármennyire is vagyok kakukktojás, szakmabeliségem hiánya ellenére mindenki emberszámba vesz, megkérdezi mivel foglalkozom, ha épp nem itt a pult mögött “esz a penész”. Körbeudvarolják az outfitem, bókolnak a mosolyomra, ha kell, ha nem. S hiába akad egy csorba a gépezetben, és maradunk le az össznépi standbuliról – pedig kerestük 17 pavilon közül 3-ban is eszeveszetten – másnap derül csak ki, hogy eggyel odébb vígan ment nélkülünk a DJ-s parti. Nem baj, majd jövőre okosabbak leszünk!
Most pedig így, hogy már kezd elmúlni a derékbajom, a válaszom – ha lesz még kérdés – jövőre is ugyanígy szeretnék majd jönni a Prowein magyarországi csapatába, igen, igen, igen! Köszönöm a kedvenc sommeliéremnek, ha újra és újra bevet!
